2012 évi I. tv. A munkatörvénykönyve

 2012.07.01-én lép életbe a 2012. évi I. törvény a Munka törvénykönyvéről. A következőkben – a teljesség igénye nélkül- néhány fontos változásra szeretnénk a figyelmet felhívni.

 Egy kis történelem: 

                • Első 1951 tvr szintű szabályozás
                • 1967 II. tv Volt szovjet Unió MT lefordítása
                • 1992 MT
                • 2012 I tv. Amely 2006 óta történő tervezés végeredménye

 

 

Bevezetés

 

Legfontosabb változás, hogy most megszűnik a kontinuitás, új koncepció célja a magánosítás és a PTK szabályival karöltve történő szabályozás. Beépül a PTk szerinti kötelmi jog az MT-be, azaz a munkajog alanyaitól elvárható magatartás. 

Szoros kapcsolat alakul ki a  PTK és az új MT között. Ez nem más, mint a munkajog magánosítása.  

További probléma, hogy nincs meg az átmenet a régi és az új rendelkezések között, jelenleg is várjuk azokat a végleges szabályokat, amelyek biztosítják, a hatályba léptető és eljárási szabályokat.

Egészen biztos, hogy 07.01-ig ezek meg fognak születni, de ezek mindenképpen lassítják a folyamatot és elbizonytalanítják az alkalmazókat. Az alkalmazókat semmiképpen sem elégíti az a válasz, hogy 2-3 év múlva a gyakorlat majd megválaszolja azokat a bizonytalanságokat, amelyek most felvetődnek. Kell-e új munkaszerződés, hogyan alakul a bérezés, a munka- időbeosztás, a vasárnapi munka, stb.

 

Kikre terjed ki a Törvény 2012 évi I. tv. 

  • Munkáltatóra
  • Munkavállalóra
  • Érdekképviseletre
  • Üzemi tanácsra
  • Szakszervezetre

 

Alapelvek

 Jóhiszeműség, tisztesség, együttműködés, tájékoztatás, rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma, Jogos gazdasági érdek.

 Személyhez fűződő jogok védelme: 

  • Egyenlő bánásmód
  • Lelkiismereti szabadság
  • Személyes szabadság
  • Becsület
  • Emberi méltóság
  • Névviselés
  • Jó hírnév védelme (fontos a 8 §. ) munkavállaló magatartása korlátozható, igaz erről előzetesen tájékoztatni kell.
  • Képmással, hangfelvétellel kapcsolatos visszaélés elkerülése, előzetesen a munkavállalót tájékoztatni kell a technikai eszközök alkalmazásáról.
  • Levéltitok (elektronikus levél is levél). A dolgozó e tekintetben a kimenő levekben korlátozható és ellenőrizhető, a bejövő esetében nem, mert itt a küldő nincs a munkáltatóval munkajogi viszonyban, és Őt megilleti a levéltitok alaptörvény szerinti védelme.
  • Magánlakáshoz, és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jog.

 

Adatvédelem

 A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót az adatainak kezeléséről. A munkáltató 2012.07.01-től a munkavállaló adatait, az adatszolgáltatás céljának megjelölésével átadhatja külső adatfeldolgozónak. ( pl. bérszámfejtés ) A múlton már nem is érdemes bánkódni.

 Munkaviszony létesítése

 42. § (1) A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.

  • (2) A munkaszerződés alapján
  • a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni,
  • b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
  • 43. § (1) A munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a Második Részben foglaltaktól, valamint munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet.
  • (2) Az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
  • 44. § A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat.

 

Munkaszerződés tartalma 

  • 45. § (1) A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében.
  • (2) A munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre.
  • (3) A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi.
  • (4) A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.
  • (5) A felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Kollektív szerződés 6 hónap

 A  jelenlegi munkaszerződések tartalmazzák ezeket az adatokat, és emiatt nem kell új munkaszerződéseket készíteni.

 

Munkáltató írásbeli tájékoztatási kötelezettsége

 46. § (1) A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót

a) a napi munkaidőről,

b) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,

c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,

d) a munkakörbe tartozó feladatokról,

e) a rendes szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint

f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá

g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint

h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.

(2) Az (1) bekezdés a)-c), és e)-f) pontjában előírt tájékoztatás munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással is megadható.

(3) Ha a munkaviszony tizenöt nap eltelte előtt megszűnik, a munkáltató az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a 80. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban köteles teljesíteni.

(4) A munkáltató megnevezésének, lényeges adatainak, továbbá az (1) bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban tájékoztatni kell.

(5) Nem terheli a munkáltatót a tájékoztatási kötelezettség – az (1) bekezdés h) pontját kivéve -, ha a munkaszerződés alapján

a) a munkaviszony tartama az egy hónapot, vagy

b) a munkaidő a heti nyolc órát nem haladja meg.

47. § A tizenöt napot meghaladó külföldön történő munkavégzés esetén – a 46. §-ban foglaltakon túlmenően – a munkavállalót – legkésőbb a külföldre való kiutazást megelőző hét nappal – írásban tájékoztatni kell.

 Fontos a fentiekből látszik, hogy az új tájékoztatás több adatot tartalmaz, mégpedig a munkakörbe tartozó feladatok ismertetését, kvázi a munkaköri leírást, és A munkáltató jogkör gyakorlójának megnevezését. Ebből az következik, ha amit várunk nem mond majd ellen, akkor a tájékoztatásokat, ki kell egészíteni, vagy újakat kell készíteni, 07.15-ig.

  

 

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás

53. § (1) A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell.

(3) A munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára

a) a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,

b) gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint

c) hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén, továbbá, ha

d) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

(4) A (3) bekezdés c) pontjának alkalmazása tekintetében a 131. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.

(5) A munkavállaló az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás esetén az ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult.

 A régi értelemben vett kiküldetés, kirendelés, átirányítás szabályainak változásáról beszélünk, a változás időtartamában, és lehetőségeiben is érinti a munkáltatót, ezért jelentős odafigyelést igényel.

 

 

Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól

55. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól

a) keresőképtelensége,

b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint

c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá

d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,

e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára,

f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,

g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,

h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,

i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,

j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá

k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.

(2) A munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.

 

Munkaszerződés módosítása 

  • 58. § A felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
  • 59. § A munkáltató a 127-133. §-ban meghatározott távollét megszűnését követően ajánlatot tesz a munkavállaló számára a munkabér módosítására. Ennek során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére a munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó.
  • 60. § (1) A munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján – a munkakörében nem foglalkoztatható. A munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.
  • (2) A munkavállaló a felajánlott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult, amely a munkaszerződés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. A felmentés idejére alapbére illeti meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
  • 61. § (1) A munkáltató a munkakörök megjelölésével tájékoztatja a munkavállalókat
  • a) a teljes vagy részmunkaidős,
  • b) a távmunkavégzésre irányuló, valamint
  • c) a határozatlan idejű munkaviszony keretében történő
  • foglalkoztatás lehetőségéről.
  • (2) A munkavállaló munkaszerződés módosítására irányuló ajánlatára a munkáltató tizenöt napon belül írásban nyilatkozik.
  • (3) A munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerződést a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani.

 

A munkaviszony megszüntetése, felmondás

 A munkaviszony

  • közös megegyezéssel,
  • felmondással, vagy
  • azonnali hatályú felmondással (rendkívüli felmondás helyett) szüntethető meg.

  

A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt

  • a) a várandósság,
  • b) a szülési szabadság,
  • c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),
  • d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint
  • e) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap
  • tartama alatt.

 

Tehát várandósság, a szülési szabadság, és a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje alatt, katonai szolgálat, reprodukciós eljárás ideje alatt a munkáltató nem mondhat fel. Megszűnik azonban az objektív védelem, tehát ha valaki a felmondáskor nem közli a felmondási tilalmat, mert mondjuk, Önmaga sem ismeri (várandóság) a felmondást nem érinti. Nagyon fontos felhívni a figyelmet, hogy éppen ezért erről a felmondásban nyilatkoztatni kell a munkavállalót.

 A védett korban lévő munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonya csak akkor mondható fel, ha lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

 Nem változik, hogy a felmondást indokolni kell és a munkáltató csak a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos magatartására, képességeire vagy a munkáltató működésével összefüggő okra hivatkozhat ebben. Az indoknak, világosnak és okszerűnek kell lenni.

 

Nem kell indokolni: 

  • az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetést a próbaidő alatt, vagy
  • a határozott idejű munkaviszonyt megszüntetését.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkáltató köteles megtéríteni az általa okozott kárt, de a kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. Ez is nagyon fontos változás az új MT-ben miszerint a vitás ügyek elhúzódása ellenére is a felek egymással szembeni kötelezettsége időben korlátozásra került.

 

Felmondási idő

69. § (1) A felmondási idő harminc nap.

(2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal

meghosszabbodik.

(3) A felek az (1)-(2) bekezdésben foglaltaknál hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.

 

Végkielégítés

(3) A végkielégítés mértéke

a) legalább három év esetén egyhavi,

b) legalább öt év esetén kéthavi,

c) legalább tíz év esetén háromhavi,

d) legalább tizenöt év esetén négyhavi,

e) legalább húsz év esetén öt havi,

f) legalább huszonöt év esetén hathavi

távolléti díj összege.

 

 

A munkaviszony egyes típusaira vonatkozó szabályok a tipikus munkaviszonyok

 

Határozott idejű munkaviszony is ide tartozik.

 “Munkavégzés behívás alapján”: a részmunkaidős foglalkoztatás, legfeljebb napi 6 óra tartamú munkavégzést tesz lehetővé. A munkavállaló a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti feladatait, a munkára behívást legalább 3 nappal korábban közölni kell a munkavállalóval.

 A “munkakör megosztása” szintén részmunkaidős foglalkoztatás. Egy munkakörre több munkavállalót alkalmaz a munkáltató, akik kötetlen munkarendben dolgozva azt vállalják, hogy saját beosztásuk szerint egyik vagy másik munkavállaló végzi el a munkaköri feladatokat. A munkabérből való részesedést is maguk határozzák meg, ennek hiányában egyenlő arányban illeti meg őket a munkabér.

 A “több munkáltató által létesített munkaviszony” keretében egy munkakörben több munkáltató foglalkoztatja ugyanazt a személyt.

 

Több munkáltató által létesített munkaviszony

 

Távmunka végzés, bedolgozói munkaviszony tartozik e szabályok alá.

 Speciális szabályai vannak, illetve maradnak az egyszerűsített foglalkoztatásnak. Itt fel kellene hívni az adószabályokra is a figyelmet, hogy csak akkor nincs a kifizetett alakalmi bérnek szja-ja, ha nincs összevonandó, jövedelme és az efot kifizetés az adóévben 840.000-ft alatt van. Igaz ugyan, hogy az efot a adózás rendjére hivatkozik, az efotban nem szabályozott kérdésekben, de a munkáltató, hiába ismeri esetleg az adózási kötelezettség keletkezését, az adót illetve az adóelőleg nem tudja levonni, azt a magánszemélynek kell majd az adóévi adóbevallásában rendezni.

 

A munka díjazása

 Megszűnik az egységes minimálbér, a kormány a munkavállalók egyes csoportjaira (ágazatok, régiók, és végzettség szerint) eltérő összegű minimálbért állapíthat meg.

Bevezetik az elvárt mértékű béremelés intézményét, a kormány a bruttó 300 ezer forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt mértékét rendeletben írhatja elő a munkáltatók számára.

A munkaszerződésben bérpótlék helyett vagy készenlét, illetve ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt lehet kikötni.

 

Kártérítési felelősség 

A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négy havi távolléti díjának összegét (az eddigi másfél havi átlagkereset helyett).

 Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt meg kell téríteni.

A munkavállaló csak azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, viszont a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett károkat nem köteles megtéríteni.

 

Kaukció 

Kauciót kötheti ki a munkaszerződés olyan munkakörök esetén, ahol a dolgozó egy munkatársától, vagy harmadik személytől pénzt, vagy más értéket vesz át munkája során. A munkaviszony létesítésének feltételeként a leendő dolgozó egy havi alapbérének megfelelő összeget ad át a munkáltatónak.

 

Bírói gyakorlat 

Kérdésként merül fel, hogy a régi Mt.-n alapuló bírói gyakorlat miként alakul a jövőben. Számos ponton változatlanul alkalmazható marad,  a rendes felmondáshoz kötődő indokolási kötelezettség joggyakorlatának a megváltoztatása például nem valószínű. Viszont a kárfelelősségi szabályok, a munkaerő-kölcsönzési szabályok változásával, vagy a védettségi szabályok átalakításával nyilvánvalóan a bírói gyakorlat is változni fog. Az alapelvek említett hangsúlyossá válása kapcsán a bírói gyakorlatot ki kell még érlelni.

A II. félévtől életbe lépő új Munkatörvénykönyve nagyon sok változtatást tartalmaz, melyek

közül most csak a lényegesebbekre hívjuk fel a figyelmet.

 

Gyesről visszajövő munkavállaló  

 A gyedről/gyesről visszatérő kismamák összegyűjtött szabadságát ismét nem lehet majd pénzben megváltani a napokat, hanem az eddigi gyakorlatnak megfelelően ki kell majd adni, rögtön amikor a munkavállaló a szülés után visszatér.

 A gyerek 3 éves kora előtt visszatérő kismamák eddigi teljes védettsége viszont megszűnik,

De, csak különleges esetben lehet majd nekik felmondani, olyan esetben, ha a munkáját

Szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból nem végzi el. Hasznos lehet, hogy a visszatérő

kismama kérésére a munkaadónak kötelessége őt részmunkaidőbe visszavenni (eddig csak

lehetőségként szerepelt).

 

Csak este 6 óra után jár pótlék. 

Többműszakos munkarendben dolgozóknak nem jó hír, hogy jelentősen változik a pótlékok fizetése. Csak a 18-06 óra közötti munkára köteles a munkaadó 30 % több pótlékot fizetni. Új elem, hogy a pótlékot a munkaadó beépítheti az alapbérbe, vagy havi átalányt állapíthat meg. Ebben az esetben nem kell pótlékot fizetnie.

 

Pótszabadság mindkét szülőnek.

 Az alapszabadság változatlanuk 20 nap marad, a munkavállalók ezen felül több jogcímen pótszabadságra jogosultak: életkoruk alapján legfeljebb tíz nap pótszabadság jár. Fennmarad a gyermekek után járó pótszabadság, de új elem, hogy igénybevételére mindkét szülő jogosult (ez már január 1-től hatályos).

 

A 20 napos alapszabadság és a kor után járó pótszabadságok akár egyharmada is átvihető a

következő év végéig, ha ebben megállapodik a munkáltató és a munkavállaló.

  

Túlóra 

Nő a túlóra maximuma a jelenlegi 200-ról 250 órára, de a kollektív szerződésben a

Jelenlegihez hasonlóan legfeljebb 300 órát lehet kikötni.

  

A rendes szabadság kiadása

Talán a legfontosabb változás, hogy az új törvény szerint a rendes szabadságot nem napokban, hanem órákban kell elszámolni. Azaz, egy nap szabadság 8 óra munkavégzés alól mentesít. Ha a munkavállaló munkaidő-beosztása egyenlőtlen, és ezért bizonyos napokon 8 óránál többet, máskor ennél kevesebbet dolgozik, ezt a szabadság kiadásánál is figyelembe kell venni. Például, ha a munkavállaló hétfőn és kedden kap szabadságot, amikor 4-4 óra munkára volt beosztva, ez számára nem két, hanem egy nap szabadságot fog jelenteni.

 Ugyanakkor, ha e két napra 12-12 óra munkavégzésre volt beosztva, úgy a szabadságnapjai is három és nem csak két nappal fognak csökkenni. Így tehát 25 nap szabadság nem feltétlenül 25 naptári napra mentesít a munkavégzés alól, hanem ez lehet több és kevesebb is. Ez a megoldás – különösen az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztató – munkáltatók számára jelent adminisztrációs átrendezést.

 Akár a munkáltató adja ki a szabadságot, akár a munkavállaló kívánja igénybe venni, a másik

Felet 15 nappal előre értesíteniük kell erről a szándékukról.

 A törvény lehetőséget ad arra 2012. január 1-jétől, hogy különös méltánylást érdemlő személyi, családi körülmény esetén a munkavállalót menetesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól (pl. közeli hozzátartozó hirtelen megbetegedése). Tehát, adott esetben akár évente 3 napnál többször is távol maradhat a munkától a munkavállaló, ha ezt valamilyen különleges ok indokolja.

Erre a távollétre azonban díjazás nem jár neki. 

Továbbra is változatlan, hogy a rendes szabadságot az esedékesség évében lehet kiadni.

Például, ha valakinek 25 nap jár 2012-re, úgy azt még ebben az évben meg is kell kapnia. A

Jelenleg, még hatályos törvény is megenged azonban olyan eseteket, amikor a tárgyévi szabadságot át lehet vinni a következő évre.

 Ezeket az eseteket rugalmasabbá teszi az új Mt. Így például, az utolsó negyedévben (október 1-je után) kezdődő munkaviszonyokban a tárgyévi szabadságot a következő év március 31-ig lehet kiadni. Szintén az esedékesség évében kiadottnak minősül a szabadság, ha még a tárgyév végén kezdődik el és legfeljebb 5 munkanap erejéig áthúzódik a következő évre. Erről a későbbiekben még tájékoztatást adunk. 

 

Apaszabadság 2012-ben: 

 A gyermek születésével együtt járó plusz terhek megkönnyítése érdekében az apának lehetősége van arra, hogy a gyermeke születésekor 5 munkanap munkaidő-kedvezményt vehessen igénybe a szülés utáni második hónap végéig, természetesen a munkáltató felé előre jelezve ezt.

Ezt az öt napot a munkáltató abban az időpontban köteles kiadni, amikor a munkavállaló kéri, tehát az időpontról nem a cég dönt, hanem az apuka.

 

Csökken a minimális pihenőidő. 

 A napi pihenőidő az eddigi minimum 11 óráról 8 órára csökken, de nem mindenki esetében, azaz ennyi időnek kell eltelnie két munkavégzés között.

 

A határozott idejű munkaszerződés felmondható.

  A jogszabály szerint a munkaviszonyközös megegyezéssel, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szüntethető meg, Az azonnali hatályú felmondás gyakorlatilag a rendkívüli felmondás helyébe lép. A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást nem kell indokolni. Az új Mt. lehetővé teszi szélsőséges esetben a határozott idejű szerződés felmondását, de indokolni kell.

 

A munkaidő 

86. § (1) Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama.
(2) Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.
(3) Nem munkaidő
a) – a készenléti jellegű munkakört kivéve – a munkaközi szünet, továbbá b) a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.
87. § (1) Munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a heti pihenő- vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni.
(3) Hét: a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.
88. § (1) Napi munkaidő: a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott
a) teljes napi munkaidő vagy
b) részmunkaidő.
(2) Beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.
(3) Beosztás szerinti heti munkaidő: a hétre elrendelt rendes munkaidő.
92. § (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).
(2) A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló
a) készenléti jellegű munkakört lát el,
b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő).
(3) Tulajdonosnak – a (2) bekezdés alkalmazása során – a gazdasági társaság tagját kell tekinteni, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.
(4) Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat.
(5) A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak (részmunkaidő).

 

Munkarend

90. § A munkáltató tevékenysége
a) megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és
aa) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
ab) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható,
b) több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát,
c) idényjellegű, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik.

 

Munkaidő keret

93. § (1) A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja.
(2) A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
(3) A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.
(4) A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.
94. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét. (2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét
a) a megszakítás nélküli,
b) a több műszakos, valamint idényjellegű, készenléti esetben.
c) az idényjellegű tevékenység keretében,
d) a készenléti jellegű, továbbá
e) a 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében.
(3) A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
(4) A kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást nem érinti.
 

A munkaidő-beosztás szabályai

96. § (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg.

(2) Kötetlen a munkarend, ha a munkáltató a napi munkaidő legalább fele beosztásának jogát – a munkakör sajátos jellegére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedi.

(3) Kötetlen munkarend esetén

a) a 93-112. §-ban, valamint

b) a 134. (1) bekezdés a)-b) pontban

foglaltakat – e bekezdés kivételével – nem kell alkalmazni.

(4) A munkavállalóra az 53. § szerinti foglalkoztatás esetén a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.

97. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

(2) A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend).

(3) Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén – a 101-102. §-ban foglaltakra tekintettel – a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).

(4) A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

(5) A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.

98. § (1) A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse.

(2) Az elszámolási időszak tartamát a 94. §-ban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.

(3) Az elszámolási időszak tekintetében a 93. § (3)-(4) bekezdése és a 95. § megfelelően irányadó.

99. § (1) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.

(2) A munkavállaló beosztás szerinti

a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét, készenléti jellegű munkakörben legfeljebb huszonnégy óra,

b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc, készenléti jellegű munkakörben – a felek megállapodása alapján – legfeljebb hetvenkét óra

lehet.

(3) A munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2) bekezdésben meghatározott tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.

(4) A munkavállaló beosztás szerinti

a) napi munkaidejébe a 107. § a) pontban meghatározott,

b) heti munkaidejébe a 107. § a) és d) pontban meghatározott

rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

(5) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet teljes tartamát be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.

(6) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2) bekezdés b) pontban foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.

(7) A 102. § (5) bekezdése szerint meghatározott munkarendet alkalmazó munkáltatónál – munkaidőkeret hiányában – a szombaton történő munkavégzéssel érintett naptári héten a (2) bekezdés b) pont nem irányadó.

100. § A munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.

 

51. A munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztása

101. § (1) Vasárnapra rendes munkaidő

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,

b) az idényjellegű,

c) a megszakítás nélküli, valamint

d) a több műszakos tevékenység keretében,

e) a készenléti jellegű munkakörben,

f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,

g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,

h) külföldön történő munkavégzés során

foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

(2) Az (1) bekezdés a) pont tekintetében a 102. § (3) bekezdése megfelelően irányadó.

(3) Ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.

102. § (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.

(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)-c), g)-h) pontban meghatározott esetben osztható be.

(3) A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha

a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy

b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.

(4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.

(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy – legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig – az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie.

 

A munkaközi szünet

103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama

a) a hat órát meghaladja, húsz perc,

b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt

perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(2) A beosztás szerinti napi munkaidőbe a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

(3) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.

(4) A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni.

(5) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.

(6) A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérhet, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.

 

A napi pihenőidő

104. § (1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

(2) Legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani

a) az osztott munkaidőben,

b) a megszakítás nélküli,

c) a több műszakos,

d) az idényjellegű tevékenység keretében,

e) a készenléti jellegű munkakörben

foglalkoztatott munkavállaló esetében.

(3) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét óra.

(4) A munkavállalót a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg pihenőidő.

 A heti pihenőnap

105. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap).

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor – a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalót kivéve – a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.

(4) A munkavállaló számára – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.

 

 A heti pihenőidő

106. § (1) A munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg.

(2) A munkavállaló számára a heti pihenőidőt – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – az (1) bekezdésben meghatározott heti pihenőidő helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával – a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

 

 A rendkívüli munkaidő

107. § Rendkívüli munkaidő

a) a munkaidő-beosztástól eltérő,

b) a munkaidőkereten felüli,

c) az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó

munkaidő, továbbá

d) az ügyelet tartama.

108. § (1) A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni.

(2) Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.

(3) Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő

a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy

b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben

rendelhető el.

109. § (1) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha

a) a munkaviszony évközben kezdődött,

b) határozott időre vagy

c) részmunkaidőre jött létre.

Bérpótlék

139. § (1) A bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg.
(2) A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló alapbére.
140. § (1) Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett, a 101. § (1) bekezdés d)-e) pontban meghatározott munkavállalót ötven százalék bérpótlék illeti meg.
(2) Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett munkavállalót száz százalék bérpótlék illeti meg.
(3) A (2) bekezdés szerinti bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén.
141. § A több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.
142. § A munkavállalónak – a műszakpótlékra jogosult munkavállalót kivéve – éjszakai munkavégzés esetén, ha ennek tartama az egy órát meghaladja, tizenöt százalék bérpótlék jár.
143. § (1) A munkavállalónak – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – ötven százalék bérpótlék vagy szabadidő jár
a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,
b) a munkaidőkereten vagy
c) az elszámolási időszakon felül
végzett munka esetén.
(2) A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.
(3) A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.
(4) Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót a (3) bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg.
(5) A szabadidőt vagy a (3) bekezdés szerinti heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni.
(6) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni.
144. § (1) Készenlét esetén húsz-, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék jár.
(2) Munkavégzés esetén bérpótlék a 139-143. § szerint jár.
(3) Ügyelet esetén, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, – az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – ötven százalék bérpótlék jár.
145. § (1) A felek a 140-142. §-ban meghatározott bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg.
(2) A felek a munkaszerződésben
a) bérpótlék helyett,
b) készenlét vagy ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg.

 

Távolléti díj számítása

148. § (1) A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult.

(3) A napi- vagy a havi távolléti díj meghatározásakor – a 149. §-ban foglaltakat kivéve – az egy órára járó távolléti díjat a napi munkaidővel vagy a 136. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell megszorozni.