Mikrogazdálkodói beszámoló – 2013

Mikrogazdálkodói beszámoló

 

Kihirdették a 2013-tól alkalmazható mikrogazdálkodói beszámoló kormányrendeletet – 398/2012 (XII.20.) korm. rend. -, ami adminisztráció csökkentési céllal a mikró- és egyes kisvállalkozások (kft-k, bt-k) részére készült.

 

A rendelet szerint készülő beszámolóknál számtalan szabályt nem kell, vagy nem kötelező alkalmazni a számviteli törvényből (pl: nem kell kiegészítő mellékletet készíteni).

 

Választásának feltételei

 

Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készíthet a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

  • a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot,
  • az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,
  • az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.

 

Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének, vagy mindkettőnek az adatai hiányoznak, vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható adatokat és – ha van – a megelőző (első) üzleti év (éves szintre átszámított) adatait kell figyelembe venni.

 

Könyvvezetési kötelezettség

 

A mikrogazdálkodó könyvvezetési kötelezettségét ezen korm. rend. szerinti főkönyvi nyilvántartások és az azt alátámasztó analitikus nyilvántartások segítségével, a kettős könyvvitel rendszerében, magyar nyelven teljesíti. 

 

A mikrogazdálkodó mentesül az Szt. 161. §-a szerinti számlarend-készítési kötelezettség alól, ha főkönyvi elszámolásait a 3. melléklet szerinti számlatükör szerint vezeti.

 

A főkönyvi könyvelés során a 3. melléklet szerinti számlatükör számláinak neve határozza meg azok tartalmát. A 3. melléklet szerinti számlatükör alkalmazása esetén azok számláinak tagolásától nem lehet eltérni. Nem minősül eltérésnek a 3. melléklet szerinti főkönyvi számlák továbbrészletezése.

 

Számviteli alapelvek

 

A mikrogazdálkodó számviteli politikát nem készít.

Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két üzleti évet érintenek, arra az üzleti évre vonatkozóan kell elszámolni teljes összegében, amelyben a gazdasági esemény könyvviteli elszámolását közvetlenül alátámasztó bizonylatot kibocsátották.

 

Az előzőektől eltérően az olyan gazdasági események hatását, amelyek kettőnél több üzleti évet érintenek, arra az időszakra kell elszámolni, amelyik időszakhoz kapcsolódnak.

 

 

 

Mikrogazdálkodói beszámoló

 

A mikrogazdálkodói beszámoló az 1. melléklet szerinti mérlegből és a 2. melléklet szerinti eredménykimutatásból áll.

 

Kiegészítő mellékletet, üzleti jelentést a mikrogazdálkodói beszámolóhoz kapcsolódóan nem kell készíteni. 

 

A mikrogazdálkodói beszámoló mérlegét és eredménykimutatását az 1-2. mellékletben meghatározott szerkezetben, sorrendben és az előírt tagolásban kell összeállítani, attól eltérni nem lehet.

 

A mikrogazdálkodói beszámoló 1. melléklet szerinti mérlegén fel kell tüntetni

1. az Szt. 3. § (6) bekezdés 1. pontja szerinti mérlegkészítés időpontját,

2. a könyvviteli szolgáltatást végzőre vonatkozó, az Szt. 88. § (9) bekezdése szerinti adatokat, ha a mikrogazdálkodói beszámolót az Szt. 151. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásban szereplő személy készítette, ilyen személy hiányában ennek tényét,

3. a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekre vonatkozó, az Szt. 89. § (6) bekezdése szerinti információkat, ilyen ügylet hiányában ennek tényét,

4. a kis értékű eszközök egy összegű leírásánál alkalmazott összeget, ha az kisebb, mint 100 ezer forint,

5. ha a készletekről év közben értékbeni nyilvántartást vezet, annak tényét,

6. a 13. § szerinti mikrogazdálkodónál a 13. § (sajátos szabályok) szerinti eljárások alkalmazásának tényét.

 

A mikrogazdálkodói beszámoló készítése során az Szt. előírásait a (2)-(11) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Az ellenőrzés megállapítása minden esetben az Szt. 3. § (3) bekezdés 4. pontja szerinti nem jelentős összegű hibának minősül, az Szt. 3. § (3) bekezdés 3. pontja szerinti jelentős összegű hiba nem állapítható meg.

Az Szt. 3. § (4) bekezdés 8. pontjától eltérően nem minősül felújításnak a 100 ezer forint egyedi bekerülési értéket el nem érő eszközökön végzett olyan tevékenység, amely egyedi bekerülési értéke nem éri el az eszköz bruttó értékének a 2%-át, vagy ha az kisebb 100 ezer forintnál, akkor a 100 ezer forintot.

A Szt. 3. § (4) bekezdés 9. pontja szerinti karbantartásnak minősül az a tevékenység is, amely a (3) bekezdésben meghatározott értékhatár alapján nem minősül felújításnak, illetve nem minősül az Szt. 3. § (4) bekezdés 7. pontja szerinti beruházásnak.

A Szt. 3. § (4) bekezdés 10. pontja szerinti behajthatatlan követelésnek minősíthető külön bizonyítás nélkül a 100 ezer forintot meg nem haladó bekerülési értékű, 180 napja lejárt esedékességű követelés is.
A Szt. 25. § (2) bekezdése szerinti alapítás-átszervezés aktivált értéke, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke nem mutatható ki.

A Szt. 25. § (8) bekezdése szerinti üzleti vagy cégérték, az Szt. 45. § (3) bekezdése szerinti negatív üzleti vagy cégérték nem mutatható ki.

Jövőbeni költségekre az Szt. 41. § (2) bekezdése szerinti céltartalék nem képezhető.

A magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó szállítási és rakodási-raktározási költséggel az Szt. 74. § (3) bekezdésétől elérően nem lehet csökkenteni az exportértékesítés árbevételét, azt igénybe vett szolgáltatások értékeként kell elszámolni.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok eladásakor, beváltásakor az eladási, beváltási árban lévő kamatot az Szt. 84. § (3) bekezdés a) pontjától és (5) bekezdés a) pontjától eltérően nem kell külön, kapott kamatként kimutatni.

A kapcsolt vállalkozásokkal, egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásokkal kapcsolatos információkat – a 4. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott kivétellel – a mikrogazdálkodói beszámolóban nem kell külön bemutatni.

A mérleg tételeinek tartalma

 

Aktív időbeli elhatárolásként – a Szt. előírásaitól eltérően – a mérlegben kizárólag a (2)-(4) bekezdés szerinti időbeli elhatárolásokat szabad kimutatni.

(Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az olyan járó kamatbevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra – illetve az ezt megelőző időszakokra – vonatkoznak (számolandók el bevételként), és a kamatfizetés periódusa az egy évet meghaladja.

Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az olyan költségeket, ráfordításokat, amelyek a mérleg fordulónapját követő két, vagy kettőnél több üzleti évet terhelnek, de a mérleggel lezárt időszakban – illetve az ezt megelőző időszakokban – kerültek költségként, ráfordításként elszámolásra. Ezeket a költségeket, ráfordításokat arra az időszakra kell elszámolni, amelyik időszakhoz kapcsolódnak.

(Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni az Szt. 33. § (1) bekezdése szerinti átvállalt kötelezettséget, ha annak összege meghaladja az 1 millió forintot.

 

Passzív időbeli elhatárolásként – a Szt. előírásaitól eltérően – a mérlegben kizárólag a (6)-(8) bekezdés szerinti időbeli elhatárolásokat szabad kimutatni.

(6) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az olyan fizetendő kamatráfordításokat, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakot – illetve az ezt megelőző időszakokat – terhelik, és a kamatfizetés periódusa az egy évet meghaladja.

(7) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az olyan bevételeket, amelyek a mérleg fordulónapját követő két, vagy kettőnél több üzleti évet illetnek, de a mérleggel lezárt időszakban – illetve az ezt megelőző időszakokban – kerültek bevételként elszámolásra. Ezeket a bevételeket arra az időszakra kell elszámolni, amelyik időszakhoz kapcsolódnak.
(8) A passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni az Szt. 45. § (1) bekezdése szerinti tételt, ha annak rendkívüli bevételként elszámolt összege az 1 millió forintot meghaladja.

 

Az eszközök bekerülési értéke

 

(1) Az Szt. 47. § (4) bekezdés a)-d) pontja szerinti tételeket nem lehet a bekerülési érték részeként kimutatni, azokat költségként, ráfordításként, illetve bevételként kell elszámolni.

(2) Az Szt. 47. § (9) bekezdése szerinti különbözet összege minden esetben a bekerülési értéket nem jelentősen módosító különbözetnek minősül.

(3) A beszerzés ellenértékének valutában történő kiegyenlítése esetén a termék, a szolgáltatás értékének meghatározásához az Szt. 48. § (7) és (8) bekezdésétől eltérően az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamát kell alkalmazni.

(4) Az Szt. 50. § (3) bekezdésétől eltérően a hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési (beszerzési) értéke a vételár részét képező, továbbá a kibocsátási okiratban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban meghatározott piaci, forgalmi, beszámítási érték részét képező kamatot is magában foglalja.

(5) A saját termelésű készletet a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett várható eladási áron kell állományba venni.

 

Az eszközök értékcsökkenése

 

Az immateriális javak, a tárgyi eszközök bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékének értékcsökkenését a Szt. alapján a (2)-(8) bekezdésben, illetve a 9. §-ban foglalt eltérésekkel kell elszámolni.

(2) Az értékcsökkentési leírást az immateriális jószág, a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától az állományból való kivezetése (ideértve a forgóeszközök közé való átsorolást is) napjáig kell elszámolni. Az értékcsökkenési leírást azon napokra arányosan kell meghatározni, amely napokon az eszköz állományban volt.

(3) Az immateriális javak, a tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének meghatározásánál maradványérték nem állapítható meg.

(4) A bruttó érték alapján számított, lineáris, időarányos módszerrel elszámolt, valamint a használatbavételkor egy összegben elszámolt terv szerinti értékcsökkenéstől eltérő módszerű terv szerinti értékcsökkenés nem alkalmazható.

(5) A tárgyi eszközöknél – az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével – az évenként elszámolandó értékcsökkenés meghatározása során a társasági adó megállapításánál figyelembe vett leírási kulcsokat kell alkalmazni.

(6) Az immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál hasznos élettartamként 3 évet kell alkalmazni, kivéve ha szerződés vagy más dokumentum alapján ettől eltérő hasznosítási idő bizonyítható. Ebben az esetben a szerződés, vagy más dokumentum által alátámasztott időtartamot kell alkalmazni.
(7) A 100 ezer forint egyedi bekerülési értéket el nem érő immateriális javak, tárgyi eszközök (a továbbiakban: kis értékű eszközök) értékcsökkenését – a (8) bekezdés kivételével – egy összegben kell elszámolni.

(8) A mikrogazdálkodó – a (7) bekezdéstől eltérően – a kis értékű eszközök egyösszegű leírása során 100 ezer forintnál kisebb értékhatárt is választhat. Ebben az esetben azonos értékhatárt kell alkalmazni minden kis értékű eszköz terv szerinti értékcsökkenésének elszámolása során.

 

Terven felüli értékcsökkenésként kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni a könyv szerinti érték és a mérlegkészítéskori piaci érték különbözetét, ha

a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) üzleti év végi értékelésekor, az eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke tartósan és legalább 30 százalékkal kevesebb, mint a könyv szerinti értéke, vagy

b) káresemény következtében az eszköz káreseményt követő piaci értéke legalább 30 százalékkal a könyv szerinti érték alá csökken.

(2) Ha az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél az (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenés elszámolásának oka már nem vagy csak részben áll fenn, akkor a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenést vissza kell írni. Nem kell a terven felüli értékcsökkenés visszaírását elszámolni, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb, mint 30 százalékkal haladja meg a könyv szerinti értéket.

 

Az eszközök értékvesztése

 

Az eszközök értékvesztését az Szt. alapján a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell elszámolni.

(2) Értékvesztést kell elszámolni a befektetett pénzügyi eszközök, a készletek és az értékpapírok üzleti év végi értékelésekor, ha az eszköz piaci értéke tartósan és legalább 30 százalékkal kevesebb, mint a könyv szerinti értéke.

(3) Értékvesztést kell elszámolni a 100 ezer forint egyedi bekerülési érték fölötti, az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések üzleti év végi értékelésekor, ha a követelés a mérlegkészítés időpontjában
a) több, mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 százalékának összegében,
b) több, mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 százalékának összegében,
c) több, mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 százalékának összegében.

(4) Az értékvesztés elszámolását követő években – az üzleti év végi értékeléskor – a (2) bekezdés szerint elszámolt értékvesztést vissza kell írni, ha az értékvesztés elszámolásának oka már nem vagy csak részben áll fenn. Nem kell az értékvesztés visszaírását elszámolni, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb, mint 30 százalékkal haladja meg a könyv szerinti értéket.

 

 

 

 

A mérlegben szereplő eszközök és források értékelése

 

(1) Az Szt. 57. § (3) bekezdése szerinti értékhelyesbítés, értékhelyesbítés értékelési tartaléka nem mutatható ki.

(2) A valós értéken történő értékelés szabályai nem alkalmazhatóak.

(3) Az Szt. 60. § (2) bekezdésétől eltérően a valutapénztárban lévő valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség forintértékét az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan nem kell átszámítani.

(4) A valutapénztárban lévő valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség Szt. 60. § (1) bekezdése szerinti forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Az átszámításhoz az Szt. 60. § (6) bekezdése szerinti árfolyam nem használható.

(5) Az Szt.-től eltérően azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték Magyarország hivatalos pénznemétől eltérő pénznemben kerül meghatározásra, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai – az Szt. 60. § (5a) bekezdése – szerinti árfolyamot kell alkalmazni.

(6) A valutapénztárba bekerülő valutakészlet, a devizaszámlára kerülő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség könyv szerinti értékének csökkenéseit a könyv szerinti árfolyamon kell forintra átszámítani, egyedi értékeléssel. Abban az esetben, ha az egyedi értékelés nem lehetséges, akkor a csökkenéseket átlagárfolyamon kell elszámolni.

(7) Ha a mikrogazdálkodó a készleteiről év közben nem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást, akkor a vásárolt készletek mérlegértékét az Szt. előírásai szerint meghatározott leltári mennyiség és az utolsó beszerzési ár alapján, a saját termelésű készletek mérlegértékét az Szt. előírásai szerint meghatározott leltári mennyiség és a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási ár szorzata szerint kalkulált értéken kell meghatározni.

(8) Ha a mikrogazdálkodó a készleteiről év közben vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást, akkor a készletek nyilvántartásával, értékelésével kapcsolatos szabályokat készlet nyilvántartási szabályzatba köteles foglalni. A készlet nyilvántartási szabályzat kialakításánál az Szt. készletekkel kapcsolatos előírásait kell figyelembe vennie.

 

Átalakulás

 

A mikrogazdálkodó átalakulása során az Szt. előírásait kell alkalmazni a (2) és (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.

(2) Az átalakulás során a jogutód (több jogutód esetén a jogelőd) gazdasági társaság beszámolójára vonatkozó szabályok szerint kell az átalakulási vagyonmérlegeket összeállítani.
(3) Ha a jogutód az átalakulást követően éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló helyett mikrogazdálkodói beszámolót készít, az áttérés miatt szükséges korrekciókat a nyitást követően a jogutódnál kell végrehajtani.

 

Sajátos szabályok

13§. A betéti társaságként, közkereseti társaságként vagy egyéni cégként működő mikrogazdálkodónak a mikrogazdálkodói beszámoló készítése során

a) a 9. § (terven felüli értékcsökkenés) (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, valamint az Szt. 53. § (1) bekezdés a) pontját,

b) a 10. §-t (eszközök értékvesztése) és az Szt. értékvesztésre vonatkozó szabályait és

c) – az Szt. 41. § (7) bekezdése kivételével – az Szt. céltartalékképzésre vonatkozó szabályait
nem kötelező alkalmaznia.

 

Áttérés mikrogazdálkodói beszámolóra

 

(1) A mikrogazdálkodói beszámolót első üzleti évre készítő vállalkozónak az adott üzleti év első napjával:

a) az alapítás-átszervezés és a kísérleti fejlesztés aktivált értékének könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként elszámolva ki kell vezetnie és a kapcsolódó lekötött tartalékot fel kell oldania,

b) a 6. § szerint elszámolandó időbeli elhatárolások kivételével az időbeli elhatárolásokat fel kell oldania,

c) – ha a 13. § c) pont szerinti céltartalékképzést nem alkalmazza – az Szt. 41. § (1) bekezdése szerinti céltartalékot meg kell szüntetnie,

d) az Szt. 41. § (2)-(5) bekezdése szerinti céltartalékot meg kell szüntetnie,

e) az értékhelyesbítést és az értékhelyesbítés értékelési tartalékát ki kell vezetnie,

f) a valós értéken történő értékeléssel kapcsolatos összes különbözetet meg kell szüntetnie,

g) a meglévő részesedéshez kapcsolódó üzleti vagy cégérték (negatív üzleti vagy cégérték) könyv szerinti értékét ki kell vezetnie, azzal a részesedés könyv szerinti értékét kell módosítania,

h) a g) ponton kívüli üzleti vagy cégérték könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként, a g) ponton kívüli negatív üzleti vagy cégérték könyv szerinti értékét egyéb bevételként elszámolva ki kell vezetnie.

(2) A mikrogazdálkodói beszámolót első üzleti évre készítő vállalkozó üzleti évének első napján állományban lévő immateriális javak, tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenését az állományba vételkor meghatározott módon, az Szt. szabályai szerint kell elszámolni.

 

 

Záró rendelkezések

 

A rendelet 2013. január 1-jén lép hatályba.

A mikrogazdálkodó az e rendelet szerinti mikrogazdálkodói beszámoló készítését elsőként a 2013-ban kezdődő üzleti évi beszámolási kötelezettsége teljesítéséhez választhatja.

Az olyan mikrogazdálkodónak, aki a 2012. üzleti évben az Szt. 2012. december 31-én hatályos 9. § (6) bekezdése szerinti sajátos módon készíti el egyszerűsített éves beszámolóját, a 2013. üzleti évben e rendelet 14. §-át nem kell alkalmaznia, ha a 2013. üzleti évre a mikrogazdálkodói beszámoló készítését választja.